Vártam rád sokáig, de te nem jöttél el. Már úgysem számít semmi, már úgysem érdekel. Teltek a napok oly gyorsan lepergett a homokóra, Én voltam az életem legnagyobb bohóca.Tovább olvasom…
El voltam veszve. Már semmi nem volt bennem, csak félelem, ittlétemnek úgy éreztem,Tovább olvasom…
Janus a római kétarcú isten, Egyik fele a múltra másik a jelenre figyel. Ő maga a háború és béke, A kettősség mintaképe.Tovább olvasom…
Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom!Tovább olvasom…
Néha a lélek nyugalomra vágyik, Kell a csend, hogy megtaláljam magam. Néha a szívnek már semmi sem számít. Kell, hogy halljam a saját szavam.Tovább olvasom…
Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Álarcot hordva, megfelelek, fárasztó körhinta, leszállni nem tudva.Tovább olvasom…
Háború zajlik belül a lelkemben, Kimondatlan szavak maradtak szívemben. Körülöttem mind ajtók sokasága, S ezek az ajtók mind kulcsra zárva.Tovább olvasom…