"Óda az egyetlenhez"

Forrás: Mesterséges intelligencia

Anya, mily szép is kimondani nekem: Anya.
Öledbe bújni, tombolni, ujjongni, bármit is tenni,
az ölelő karjaidban mindig megnyugvásra lelni.
Anya, téged az univerzum kiválasztott, tudod?
Megannyi csillag közül, épp nekem adott.
Én nem kértelek, s te sem tudtad hatalmas pocakod mit rejteget.
Most, hogy már megismertelek,
nekem az egész univerzumot jelented.
Anya, te ki egész nap dolgodat teszed, húzod s cipeled,
rám mégis mindig mosolyog a szemed.
Hányszor van, hogy térdedbe kapaszkodva kérlek,
szoknyád cibálom és ordítva kiáltom
ne menj el, maradj még mert félek.
Anya, te sosem haragszol énrám, bármit is teszek,
nálad mindig megbocsátásra lelek,
még ha bánatos is ragyogó szép szemed.
Ha újra születnék, kérhetnék e nagyobb kegyet
hogy soha többet ne okozzak csalódást neked.
Anya, nekem csak te vagy ki így vigyáz rám,
kinek a legfontosabb vagyok ezen a planétán.
Ezért hoztam neked e százszorszép virágot,
illatával aranyozza be, szerető világod.
Anya, az egész univerzumba kiáltom,
segítsenek az istenek, éltessenek, éltessenek
sokáig
s majd egy napon,
mikor már hátam görbe, s deres hajam lapul a fejtetőmre,
kérnék majd még egy kegyet.
Had érezzem ölelő karjaid szorosan a testemen,
mikor halotti ágyadnál imára kulcsolom kezem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.