Fekete-fehér az este, szürkén nyúlik el, a lámpafény hűségesen őrzi a helyet. A vasnak dőlve szívdobogva figyelem, a csendből remény nő ki vagy félelem.Tovább olvasom…
Anya, mily szép is kimondani nekem: Anya. Öledbe bújni, tombolni, ujjongni, bármit is tenni, az ölelő karjaidban mindig megnyugvásra lelni. Anya, téged az univerzum kiválasztott, tudod?Tovább olvasom…
Álarcot hordva, megfelelek, fárasztó körhinta, leszállni nem tudva.Tovább olvasom…
Pucér testünkre bűngúnyát húztunk, az édesebb igát választva. Kísértésekbe fulladva, nem kényszer a szeretet.Tovább olvasom…
Nem lehettem félős gyerek, mert óvodába egyedül megyek, hosszú úton nagyközségben el nem tévedtem, megérkeztem.Tovább olvasom…
Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom!Tovább olvasom…
Elnézem most lassan öregedő kezem, és kérdezem: mi végre volt az életem? Az évek, mint a vízfolyás, rohantak, s az álmok, mint a füst, csak elsuhantak.Tovább olvasom…
Pár nap múlva itt a karácsony ünnepe, Fénybe, díszbe borult a világ egy része. Angyalok kacaja száll felénk a gesztenye illatával, Forralt bort kortyoló tömeg hangos, vidám morajával.Tovább olvasom…