Balance akarok lenni, balance vagyok, rendbe hozni azt, ami elromlott. Az emberi hibákatTovább olvasom…
Nem lehet méltán elégedett s boldog a Kor, mely már nem értheti a kedves önzetlenséget, kortárs költőket inkább szándékosan titkos elefántcsonttornyokba száműzi,Tovább olvasom…
Szerencsés gyermek voltam, nagyszüleimtől rengeteg gondoskodást kaptam. Megtanították, hogy mindenben a szépet lásd, felelősséggel tartozol mindenért, amit látsz.Tovább olvasom…
Elnyújtott, göröngyös utakon jártam, sokszor a kátyú aljában parkoltam. Rémséges képek jöttek sorozatban, én álltam, segítségre vártam magam.Tovább olvasom…
Ez a kép nem egyedi. Sorra kelnek útra fiataljaink. Egy jobb, élhetőbb élet reményében, Itt hagyva a szülői házat.Tovább olvasom…
Kedves költő barátom! Nos, mondd csak? Mi a helyzet mostanság az irodalmi helyzettel? Gúnyvigyorba miért is foncsorulTovább olvasom…
Miért nem lehet egyszerűen csak lezárni, befejezettnek tekinteni azt, amiben éppen nyakig benne vagyunk?! Miért nem lépünk ki szánalmas,Tovább olvasom…
Jó lenne lassan megállapodnunk: Valami titkos jelenben, bizalmas kézfogásban, öntudatlan Morze-kódok védelmében, lefegyverző tekintetek kereszttüzében.Tovább olvasom…