Vér csordul, csöpög le a kőre. A vér akkorát koppan, mintha csak egy kő lenne.Tovább olvasom…
Vártam rád sokáig, de te nem jöttél el. Már úgysem számít semmi, már úgysem érdekel. Teltek a napok oly gyorsan lepergett a homokóra, Én voltam az életem legnagyobb bohóca.Tovább olvasom…
Egyszer mosolyogva nézem poharam, hisz félig tele van. Máskor szomorúan bámulom szegényt,Tovább olvasom…
Hol volt, hol nem volt, valamikor régen, Volt egy királylány, ki hitt a mesékben. Kis buta volt ő, hisz könnyen behálózták, Nem volt túl okos – lassacskán rá fogták.Tovább olvasom…
Magam fekszem, újra magam, gyűrött ágyamon, és most is ugyanolyan minden, ahogy eddig is a hajnalok, város kialvó fényeivel, autók tompa zajával, de ma akarom legyen más, éljenek az emlékek a boldogsággal.Tovább olvasom…
Azt hittem látlak, pedig nem voltál. Azt hittem igazat szólsz, pedig hazudtál.Tovább olvasom…
Éltem hullámzó életet. Láttam különös fényeket. Olykor jártam üres zsebbel, de nem uralt a szégyen.Tovább olvasom…
Harmadik harmadában élem az életem. Én azt hittem, hogy a létezés az végtelen. Most itt vagyok, majd ott leszek!Nem! Az nem lehet, hogy minden földiTovább olvasom…