JÓ REGGELT SZOMORÚSÁG
Gyólay Karolina
Magam fekszem, újra magam, gyűrött ágyamon,
és most is ugyanolyan minden, ahogy eddig is a hajnalok,
város kialvó fényeivel, autók tompa zajával,
de ma akarom legyen más, éljenek az emlékek a boldogsággal.
Száraz, duzzadt ajkaim újra megnedvesednek,
s mintha látnám szemeidet, éreznélek téged,
test nélkül megszorítasz, lelkem oly erősen érez,
s látni vélem a szerelmet, vágyat arcod finom redőiben.
Hogy maradj még, nagyon lassan, halkan mondom ki neved,
nem merem kinyitni könnyektől égő szemem,
de akaratlanul, mélyről kitör hangosan a felismerés belőlem,
Jó reggelt, szomorúság, ég veled, szerelmem!
és most is ugyanolyan minden, ahogy eddig is a hajnalok,
város kialvó fényeivel, autók tompa zajával,
de ma akarom legyen más, éljenek az emlékek a boldogsággal.
Száraz, duzzadt ajkaim újra megnedvesednek,
s mintha látnám szemeidet, éreznélek téged,
test nélkül megszorítasz, lelkem oly erősen érez,
s látni vélem a szerelmet, vágyat arcod finom redőiben.
Hogy maradj még, nagyon lassan, halkan mondom ki neved,
nem merem kinyitni könnyektől égő szemem,
de akaratlanul, mélyről kitör hangosan a felismerés belőlem,
Jó reggelt, szomorúság, ég veled, szerelmem!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Reménytelen szerelem témájú versek közül: