Vártam rád sokáig, de te nem jöttél el. Már úgysem számít semmi, már úgysem érdekel. Teltek a napok oly gyorsan lepergett a homokóra, Én voltam az életem legnagyobb bohóca.Tovább olvasom…
Az irigység gyakran fel sem tűnt nekem, Olykor inkább lesütöttem én a fejem. Hiába adtam barátságra kezem, Csak átverték néha a túl jó szívem.Tovább olvasom…
Mindig is voltam. Ha nem volt testem, akkor is voltam. Forma előtt, név előtt, lélegzet nélküli emlékezésként.Tovább olvasom…
Arcodba mosolyog, bájolog, mint tenyérbe mászó kígyó. Oly sikamlós minden szava, figyelj, ő a legrosszabb fajta.Tovább olvasom…
Sok formában szólít a szeretet, de egyetlen forrásból árad. Mielőtt bárki megérintene, már ott él bennemTovább olvasom…
Harmadik harmadában élem az életem. Én azt hittem, hogy a létezés az végtelen. Most itt vagyok, majd ott leszek!Nem! Az nem lehet, hogy minden földiTovább olvasom…
Nem érint a kéz, mégis remeg a bőr, ahogy egymásba simul a csendem és a csended. Az idő megáll — nem kérdez, nem dönt, csak nézi, ahogy két lélek felismeri önmagát a másikban.Tovább olvasom…
Éjjel jő, ember meg ne lássa. Tán tündér? – Az teljesen kizárva. Akkor ki lehet? Járjunk csak utána.Tovább olvasom…