Gyönyörű virágokkal szegélyezett ösvény, mely elvezet a sűrű sötét erdő mélyére. Ahol a mohos tuskón egy nyitott könyv áll, a tükréből múltamat látom mögöttem.Tovább olvasom…
Csodálatos reggel volt, A világ még nem tombolt, A reggeli nap arany ragyogása látszott, A szél halk suhogása hallatszott.Tovább olvasom…
Nem jön szememre pihentető álom, egész éjszaka hiába várom. Gondolataim cikáznak közben, látom magam valami sűrű ködben.Tovább olvasom…
Hiányod izzó seb, mely bennem lüktet, Mégis Te vagy a fény, mi átég minden sötéten, Szerelmem lángja sosem huny ki, Parazsát őrzöm, míg újra átölel a csönd mögött.Tovább olvasom…
Tavaszt hirdet a nap és az éj, A levegőben mélyeket sóhajt a szél. A változás illata kíséri a fényt,Tovább olvasom…
Barlang nyílásának háttal ülve sejtjük a valóságot, ott csillognak apróságok, elsuhannak szürke árnyak.Tovább olvasom…
Az ég kitárja fényből szőtt kapuit, A szeretetben ébrednek álmaink. Nincs pokol és nem lesz sötét a határ, Csak Isten fénye, örök otthona vár.Tovább olvasom…
Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este? Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette. De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve. Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.Tovább olvasom…