Az író lány

Mi ez a fény, mi bántja szemem minden este?
Talán az elmém szárnyal ezen csodálatos éj közepette.
De miért csak este? Ujjaim remegve írják a csillagokat figyelve.
Ezen az estén nem bántja szemem semmi; hiába a fény, szemem nem bántja sem a fény, sem sötét árny, sem magány.

Mozdulj, ujjam, vidd a szavam!
Nem lehet… szíved nem tiszta, búsan írva nem indul el,
csak álmaid nézheted, történeted hiába próbálod küldeni bárkinek.

Most megírom álmom. Nincs határ, senki nem állhat utamba már!
Fogj meg, csukd be a szemed, mutatom, merre kell menned.

Hű, de fáj a fejem… mi történt az este?
Elfeledtem mindent az írás közepette.
Ez meg mi az asztalon? Homályos… vagy csak még álmodom?

Befejezted. Megcsináltad.
Hideg téli éjszakák közepette nem hiába dolgoztál;
barátokkal ismerkedtél, sokat tanultál.
Hallgasd hangom, mely elszáll tova már.

Én vagyok a Toll.
Fogj meg, és vigyél egy másik világba, hol látnak.
Este van, kezed – szíved – velem van.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.