A reggel nem kéri, hogy harcolj a széllel, Csak állj meg a fényben, s a békédre lelj. A Szakrális Kör, mit magad köré vontál, Minden zajt, mit a világ szór, elnyel.Tovább olvasom…
Mikor a hold teljes töltével ölel A csend is csillagok között pihen S úgy ragyog fel az égbolt szigetén Hogy fénye bearanyozza szíved közepét.Tovább olvasom…
Holt fény a tekinteted. Arcomra dermed a mosolyod. Elhervad a lelkem, ahogy az árnyad körbeöleli sebzett testem.Tovább olvasom…
Jégszobrok őrzik a fagyos palotát, fehér csipke fonja be az ablakát. Falait sűrű jég borítja szüntelen, e világ hideg, sivár és színtelen.Tovább olvasom…
Csak egyszerűen magát az ünnepet. Átélni a régmúlt idők csodáját, a magunk készítette díszektől pompázó, illatos fenyőfát.Tovább olvasom…
Halkan szállnak, mint puha álom, Mint fehér csillagok az égi tájon. Könnyű léptek, selymes árny, Földre hullnak, mint tiszta vágy.Tovább olvasom…
Furcsa fényben tép a szél Ruhámba kap, szerteszét Ádáz világ szomjasan nevet Hová cibál, most remegek.Tovább olvasom…
Most a fekete fellegek földig érnek, mint hajat a sapka, teljesen befednek. A mennydörgések falakat remegtetnek, benne cikkcakkban villámok keringenek.Tovább olvasom…