A jégkirály
Ynela Zíléna
Forrás: Pinterest
Jégszobrok őrzik a fagyos palotát,
fehér csipke fonja be az ablakát.
Falait sűrű jég borítja szüntelen,
e világ hideg, sivár és színtelen.
Itt lakik ő, a jégkirály egyedül,
hol fagykönnyes szél fájón hegedül.
Hűvös trónon néma csenddel ül,
Dérporos múltja öleli rendületlenül.
Nem gondol, nem vár, nem remél,
Nem okol, nem lát, nem zenél.
Midőn ritka fény a palotába becsillan,
Rideg magány a némasággal elillan.
Fagytorony omlik, s felzokog a tél,
Királyom szívét eléri a tiszta fény.
Óvatosan, mint tavasz a hó alól,
újra reményével boldogan dalol.
fehér csipke fonja be az ablakát.
Falait sűrű jég borítja szüntelen,
e világ hideg, sivár és színtelen.
Itt lakik ő, a jégkirály egyedül,
hol fagykönnyes szél fájón hegedül.
Hűvös trónon néma csenddel ül,
Dérporos múltja öleli rendületlenül.
Nem gondol, nem vár, nem remél,
Nem okol, nem lát, nem zenél.
Midőn ritka fény a palotába becsillan,
Rideg magány a némasággal elillan.
Fagytorony omlik, s felzokog a tél,
Királyom szívét eléri a tiszta fény.
Óvatosan, mint tavasz a hó alól,
újra reményével boldogan dalol.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!