A jégkirály

Ynela Zíléna

Ynela Zíléna: A jégkirály című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Pinterest

Jégszobrok őrzik a fagyos palotát,
fehér csipke fonja be az ablakát.
Falait sűrű jég borítja szüntelen,
e világ hideg, sivár és színtelen.

Itt lakik ő, a jégkirály egyedül,
hol fagykönnyes szél fájón hegedül.
Hűvös trónon néma csenddel ül,
Dérporos múltja öleli rendületlenül.

Nem gondol, nem vár, nem remél,
Nem okol, nem lát, nem zenél.
Midőn ritka fény a palotába becsillan,
Rideg magány a némasággal elillan.

Fagytorony omlik, s felzokog a tél,
Királyom szívét eléri a tiszta fény.
Óvatosan, mint tavasz a hó alól,
újra reményével boldogan dalol.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!