Mind fényt hordozunk, ezen a bolygón élve, Az álmaink nyomán új terek nyílnak rendre, A szívünk halkan szól, mégis dallá perdül, És átölel a lét, mikor minden út elül.Tovább olvasom…
Ordas elmúlás vagy megmentő? "Ki ránk les százezer alakban" oly rideg, fagyasztó, ijesztő bár a gyarló testnek, vagy csak az?Tovább olvasom…
Nem az számít, mit látnak mások, hanem hogy lelkedben mit találsz ott. A csillogás csak múló álom, a benned élő fényt hibátlanul látom.Tovább olvasom…
Viaszcsendből lépek elő, testem emlékezik a tűzre. A fény vállamon alszik el, majd újra felébred bennem.Tovább olvasom…
Hófehér galamb méltósággal van jelen. Tollazata tiszta fehérség, szárnyai Ég emlékezetét hordozzák, létezése szelíd, alázata természetes.Tovább olvasom…
Erdő kapujába szűrt fény szivárog, zöld csönd ringat mélylila virágot. Törzsek között friss aranypor szitál, karját nagyra tárja, óvón mélyébe zár.Tovább olvasom…
Vágy terjeng a fényben, szerelem szívemben. Egyre csak élénkül, ne hagyj ma egyedül.Tovább olvasom…
A szellő harmatos hűs zenét muzsikál. Ringatózik a sok levél fák zöld homlokán.Tovább olvasom…