Időtlen szó, mely fogalom maradt. Leírt versek és mondatok mit költők, írók papírra véstek, mikor áldották vagy szidták a napot.Tovább olvasom…
Nyakam szegletében éledő észtvesztő gyönyör, Egy halk sikoly, mitől megszokott ritmusát téveszti a Föld. Árnyainktól halkan moccan, megcsillan a kopott tükör, Csókunkban megáll az idő, s benne az örökkévalóság tündököl.Tovább olvasom…
Ajtó lassan csukódik, csak illatod maradt itt. Téren s időn át ténfereg. Gondolatom még veled tart,Tovább olvasom…
A kávé összeköt, értéke időtlen, Velem van mindig, bánatban, örömben. Aromája, íze, minden cseppje értékes.Tovább olvasom…
Felhők fölé száll sóhajom utánad, Testetlen lettél, nem lelem a szádat. Csókod íze is semmivé lett, Nem érzem már a rezdülésed.Tovább olvasom…
Arcodat mossa puhára, tisztára. ránctalan időtlenségre.Tovább olvasom…
Amikor belépsz, a csend irányt vált – lélegzik minden körülöttünk, a pillanat elfelejti,Tovább olvasom…
Mikor megláttalak, a szívem is megállt egy pillanatra. Ő talán az igazi?Tovább olvasom…