Azt mondják az igazság fáj... Talán jobb, ha a hazugság táplál? Én világéletemben igazat szóltam, Akkor is, ha emiatt kevésbé népszerű voltam.Tovább olvasom…
V ivát és éljenzés zengett, i tt és ott rengeteg pálmátTovább olvasom…
Kinyúlnak felettünk az aggódás masszív-szilárd polipcsápjai. Hold-sárga vészterhes csillagokkal fenyeget bennünket a koromsötét éj. Cécós öröm, vagy tompított bánat-kollázs egyre megy – visszavágyott emlékeket nem hagy nyugodni. Mindenütt ott szunnyad a félelem. Az ember sejt-rostjaiban gubancos világunk kötelmeiből sokszor nincs biztosított kiút. Többfajta fájdalmak hét tornyába bezárva nem tartozhat senki a másikhoz. Mélytengeri gyermekkorból nagy nehezen felszínre bukva ritka-oázisú sivataggá lett szépreményű felnőttkor. Lecsavart lánggal, takarékosan égetett életekben baklövések termelték ki másoknak túlélések receptjét. Emlékek komisz szele túláradón szívbillentyűk hangján átcsap.Tovább olvasom…
Békében vagyok önmagammal, Elfogadom, hogy a világ néha összezavar. Vannak a felnőtt emberek, akik nem állnak le vitázni, És gyerekek, kik nem tudnak változni.Tovább olvasom…
Az erdő szélén két fácán lakott, szerelmük kiskoruk óta tartott, tolluk csillogott, mint a Nap fénye, áhítoztak az elismerésre.Tovább olvasom…
Nyeltem nyomasztó megjegyzéseket, lelkem nyögte, nyelveltem ellenük, lassan az idő megbékéltetett. Nyikorogva nyílik szám keserű,Tovább olvasom…
Létezésem folyamán mindig éreztem, Mintha valami bujkálna bennem. Követne és figyelne, Titkon és mélyen rejtőzne.Tovább olvasom…
Az irigység gyakran fel sem tűnt nekem, Olykor inkább lesütöttem én a fejem. Hiába adtam barátságra kezem, Csak átverték néha a túl jó szívem.Tovább olvasom…