Ne vidd magaddal a fájdalmad, tedd be egy dobozba, és zárd el hamar. Ne vidd magaddal a kétséget, vidd inkább a reményed.Tovább olvasom…
Mindannyian cipelünk bántó szavakat, sebet, könnyet, melyet befelé sirunk el. Csalódásokat, amik megsebzik a szívet, engedjük el mindazt, ami fáj, ami eléget.Tovább olvasom…
Évek sűrű csalódásai okán lelkem olyan lett, mint a titán. Minden hatásnak ellenáll, kitart még világ a világ.Tovább olvasom…
A rím bimbózik, mint a virág, némán olvasgatja ezt a világ. Mint a magból kibújó csírát, vagy a pap szájából az imát.Tovább olvasom…
Emlékszem, a régi időkben Lehetett este vagy hajnalban Békesség honolt a házakban És virág volt az ablakbanTovább olvasom…
Az irigység gyakran fel sem tűnt nekem, Olykor inkább lesütöttem én a fejem. Hiába adtam barátságra kezem, Csak átverték néha a túl jó szívem.Tovább olvasom…
Létezésem folyamán mindig éreztem, Mintha valami bujkálna bennem. Követne és figyelne, Titkon és mélyen rejtőzne.Tovább olvasom…
Nyeltem nyomasztó megjegyzéseket, lelkem nyögte, nyelveltem ellenük, lassan az idő megbékéltetett. Nyikorogva nyílik szám keserű,Tovább olvasom…