Nem minden arany, ami fénylik

Az irigység gyakran fel sem tűnt nekem,
Olykor inkább lesütöttem én a fejem.
Hiába adtam barátságra kezem,
Csak átverték néha a túl jó szívem.

Lassan léptél be a bizalmamba,
De nem figyeltem én a sok rosszindulatra.
Fel sem tűnt, hogy beszélsz a többi emberről,
De mit is várhattam én egy ilyen embertől.

Olyan vagy, mint a kígyó, mérged veszélyes,
Hangod nyájas, jellemed negédes.
Idő kellett, de rájöttem, hol a helyed,
Most is csak nézel, elcsapod fejed.

Mint aki fel sem fogja milyen a lelke,
Néha bűnös, gonoszságot áraszt szeme.
Nem hagyom, hogy engem tovább mérgezzen,
Nem akarlak látni, soha az életben.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.