Fácán szerelem

Natali Sanders

Az erdő szélén két fácán lakott,
szerelmük kiskoruk óta tartott,
tolluk csillogott, mint a Nap fénye,
áhítoztak az elismerésre.

Egyik büszkén fitogtatta szárnyát,
másik irigykedve nézte párját.
– Nézd, milyen szép vagyok! – szólt öntelten,
– szeretsz és imádsz, ugye kis nejem?

Ránézett párja, tollát rendezve,
szép vagy, de hiú – mondta csendesen,
kedves szavad nincs, csak páváskodsz itt,
magaddal törődsz, s ez elszomorít.

Régebben olyan boldogok voltunk,
nem versengtünk, dúdoltunk, táncoltunk,
most csak a kirakat fontos neked,
hogy minden nap több irigyed legyen.

Igazad van, látom eltévedtem,
önmagam szépségébe szerettem,
fennhéjázó tetteim bocsásd meg,
kérlek, ígérem, most minden más lesz.

Ettől fogva csak egymás fényében
fürdőzve, szerelmesen éltek.