Közelítőn, félúton, immár vészesen a negyvenhez. Egyre morgósabb, türelmetlenebb, Sziszifuszi kődarabként szemlélődöm. Többé-kevésbé még egészségesen,Tovább olvasom…
Születésünk első szavától, az utolsó nagy csendig, kísérnek minket a sorok, tintával átitatott sorsok.Tovább olvasom…
Érzem, ma is ki kell írnom magamból egy érzést, Elviselem a kritikát, ha muszáj a sértést.Tovább olvasom…
A költemény lehet lágy, szerelmes vallomás, vagy zengő szó, mely szívekben ver dobbanást. Egy közös pont, mégis mindben ott ragyog, a szép magyar szó, mely örökké él és lobog.Tovább olvasom…
Kedves kis Staphylom, légy az enyém, kincsem. Add nekem Surface antigéned tört részét, s én odaadom érte DNS-polimerázom felét. Ó, gyönyörű mikroba, szép vagy te és fertőző.Tovább olvasom…
Szánalmas tollpihe – annyi se sok –, a tudatos magány novembere jár át,Tovább olvasom…
Időtlen szó, mely fogalom maradt. Leírt versek és mondatok mit költők, írók papírra véstek, mikor áldották vagy szidták a napot.Tovább olvasom…
Kifelejtett élet-mozaik rohan egyre felénk, mint aki javában – késések miatt – siet.Tovább olvasom…