Mintha a lélekből áradna valami itt, gondolatcseppek száradnának a papírra, a terheltnek tűnő író reménységeként, miként a gyertyafényben rajzolja betűit.Tovább olvasom…
Ülök a néma félhomályban, Elmémben halk gondolatokkal. Nézem az ódivatú plafont, Rajta a csillár szép korona.Tovább olvasom…
Bűzös posvány, tapadó sár, ragad a talp, elmúlt a nyár.Tovább olvasom…
A Nap süt, a madár dalol, a virág nyílik, illatozik, a gyümölcs érik, nyár, ősz, tél, tavaszTovább olvasom…
Április fényében ünneppé lesz a szó, József Attila jár a sorok peremén, arca fölött sok csillag hajol, s magyar szív őrzi költeményét.Tovább olvasom…
Érzem, ma is ki kell írnom magamból egy érzést, Elviselem a kritikát, ha muszáj a sértést.Tovább olvasom…
József Attila születésnapján emlékezünk nagy tisztelettel költészete iránt.Tovább olvasom…
A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív félszavakból egész világot megért.Tovább olvasom…