A magyar szó meghatározza létünket. Nem csak szól, beszél, fel is tölti szívünket. Hangjai onnan nőnek,Tovább olvasom…
Sort alkotnak a szavak, Utánuk tán üres csend marad. Érzéseim világa kel életre, Szavaimnak végtelen térképében.Tovább olvasom…
Lelked ősi, tudatalatti barlangmélyére száll alá, ha önmagadat igazán, őszintén meg akarod ismerni.Tovább olvasom…
A költészet napja, versemnek habja. A léleknek hangja, a rímeknek rabja.Tovább olvasom…
Előttem papír, kezemben tollam, csak jönnek a gondolatok sorba. Szárnyal a képzelet, telik a papír, versként jelenik meg a papíron.Tovább olvasom…
harmatos reggel éj deret nem csípett még – megbocsáthatóTovább olvasom…
jártam én már itt hibáim újra élem – ősz viszi hírétTovább olvasom…
Előre néznék, de félve, tán egész szemmel hátra is. Zordon háborgása hajléktalanná lett vándorszívemnek csak nem nyugszik.Tovább olvasom…