Csupaszított süllyedés a zsigeri valóságba

Tasi83

Lelked ősi, tudatalatti
barlangmélyére száll alá,
ha önmagadat igazán,
őszintén meg akarod ismerni.
Ahol már nincs se számító,
manipulatív gonoszság,
kétértelmű ígéret-frázisok,
se mesés látszat-illúziók,
csupán csak a kőkemény,
szinte zsigeri abszolút Valóság.

Kaján, kacérkodni vágyó
flört-mosolyok csábítása
sem veheti el életunt,
szkeptikus kedved,
nincs undorító hányinger íze
az esti meséknek.
Nincs mézes-mázos
behízelgő hangja
az örök
halhatatlan szerelmeknek,
mert az igazmondó,
szent-szavak önmagukhoz
s hozzád hűségesek,
s lecsupaszított
egyszerűséget jelentenek.

Jó volna egy védelmező,
megváltó Angyal,
ki kedves-közvetlen
módon életed ajtaja előtt
állna karddal,
s megvédelmezné benned
örök gyermeki éned,
s titkaid kicsinyes nyitját
is csupán az igazibb
szívűeknek nyitná ki;
aki elmesélné, türelmet
intve nyughatatlanságodra,
mi is a valódibb
élet egyedüli titka.

- Átkarolnak, akár
a búja borostyán-inda
szunnyadó, szebb,
élhetőbb ígéreteikkel,
melyek még
visszavezetgetnének
a valóság rideg,
s sokszor egyhangú
börtönfalai közé.

Hangulatod félretaposott
ösvényein csupán
csak a Kedvesnek
engedheted meg,
hogy imádnivaló
kis állatkaként utánad
járjon szimatolva;
macskajajos hajnali
kimaradások sem
tarthatnak immár
teljesen vissza,
ha azt szeretnéd,
hogy életed végképp
egyenesbe kerüljön.

Egymás mellettiség
vagy épp folytathatóság?!
Mikor, melyik?!
Kérdeznéd s titkon
már szánalmasan megesik,
hogy észre se veszed,
s inkább vallatni
kényszerülöd tenmagadat.

Áthídalhatóak lesznek-e
még vajon ember
s ember közt társadalmi,
szociális, emocionális,
kicsinyes, egysíkú szakadékai
vagy szikes, lakatlan
homoksivatagba hull
prérimező s
aszfalt-dzsungel óceán?!