Az ihlet

Előttem papír, kezemben tollam,
csak jönnek a gondolatok sorba.
Szárnyal a képzelet, telik a papír,
versként jelenik meg a papíron.

Egy dal, egy arc, egy szép táj,
egy mondat nekem ihletet adhat.
Betűből szavakká állnak össze,
a fejemből kipattanó gondolatok.

Csendes pillanatok, a magány,
a toll, a papír és a képzeletem.
Szárnyal, repül, mint a madár
mikor a szél repíti fel a szirtekhez.

Születik a vers, csak úgy szabadon,
nem állok útjában hagyom folyjon.
A tollam írja mi szívemből árad,
nyomot hagy versként a papíron.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.