Vérrel oltott tűz éghet szívemen, hitemből épül rajta érzelem, s ha jön az éj, hogy kételyt ültessen, a lángom fellobog a csend ellen.Tovább olvasom…
Barátom, e jeles nap meghozta számodra, amiről oly sokat álmodtál, s most vált valóra: Költő lettél, versfaragó. Az, hogy ide elértél, sok időbe tellett,Tovább olvasom…
Tűzről kipattant egy szikra, Lelkünk lángját meggyújtotta. Pillanat alatt felismertük egymást, Ilyen, mikor ikerlángok találkoznak.Tovább olvasom…
Lángol és perzsel egész testem, amikor veled lehetek. *Tovább olvasom…
Gyufaszál-testek, törékeny alakok, közöttük megfeszül a csend, s a remegő, élő fény. Egy szikra választ el,Tovább olvasom…
Ablakban szívcsengő csilingel, a szeretet sosem múlik el. Talán itt jártak, kik már elmentek, lélekben most is velünk lehetnek.Tovább olvasom…
Az első gyertya fellobban – hit, belső tartás a csend szélén.Tovább olvasom…
Egy szikra lángja, szíveket lobbantja. Legyen az csalfa, netán karcos, éles.Tovább olvasom…