Oly gyakran nézek a tiszta lapra, számtalan gondolat kavarog rajta, szavakba önteném, mily nehéz hiányod, s a remény mécsese még bennem pislákol.Tovább olvasom…
Több mint huszonegy éve, hogy itt hagytad a földi létet, hosszadalmas szenvedés végén ragadott el a kegyetlen végzet.Tovább olvasom…
Oly hirtelen tűnt el az esti fénysugár, mint ahogy érkezett lopva, lomhán, koromsötét lett minden, mit itt hagyott, látásom elillant, talán vak vagyok?Tovább olvasom…
Nem tudtam, mennyire nehéz türelmesen tűrni a változást, mikor tépett idegekkel kell elfogadni a hanyatlást,Tovább olvasom…