Regélnék regéket kedves családomról, távol élnek ők szerény hajlékomtól, hiányzik az élet most az otthonomból, hol régi emlékek csatazaja tombol.Tovább olvasom…
A neve is sejteti, ő az első kis virág, Ami a hó alól kikandikál. Ő pedig a Hóvirág! Kiles a fagyos földből, hókupacok közepette.Tovább olvasom…
A fa ága zöld levelét mind elhullatta. Csupasz testét ködpaplannal beborítja.Tovább olvasom…
Madárdalra ébredtem, kinéztem az ablakon. Egy kis fázós cinke ült a szemközti faágon.Tovább olvasom…
Hólepte ágon ül a cinege, Szárnyát borzolja, fázik, mégis nevetve. Csipogja hívja a fagyos hajnal fényét, Szemében csillogtatja a világ reménységét.Tovább olvasom…
Szomorú cinege ül egy korhadt ágon párját keresi az egész világon.Tovább olvasom…
November volt, amikor elmentél, olyan csendben, ahogyan éltél. Egy új világ várt rád, hívott az ég. Beszélgetni már a temetőbe megyek,Tovább olvasom…
Ragyog az ég a reggeli fényben, akár a gyémánt a szivárvány színekben, amikor átsüti a Nap,Tovább olvasom…