Ragyog az ég a reggeli fényben, akár a gyémánt a szivárvány színekben, amikor átsüti a Nap,Tovább olvasom…
November volt, amikor elmentél, olyan csendben, ahogyan éltél. Egy új világ várt rád, hívott az ég. Beszélgetni már a temetőbe megyek,Tovább olvasom…
Szomorú cinege ül egy korhadt ágon párját keresi az egész világon.Tovább olvasom…
Hólepte ágon ül a cinege, Szárnyát borzolja, fázik, mégis nevetve. Csipogja hívja a fagyos hajnal fényét, Szemében csillogtatja a világ reménységét.Tovább olvasom…
Madárdalra ébredtem, kinéztem az ablakon. Egy kis fázós cinke ült a szemközti faágon.Tovább olvasom…
A fa ága zöld levelét mind elhullatta. Csupasz testét ködpaplannal beborítja.Tovább olvasom…
A neve is sejteti, ő az első kis virág, Ami a hó alól kikandikál. Ő pedig a Hóvirág! Kiles a fagyos földből, hókupacok közepette.Tovább olvasom…
Regélnék regéket kedves családomról, távol élnek ők szerény hajlékomtól, hiányzik az élet most az otthonomból, hol régi emlékek csatazaja tombol.Tovább olvasom…