A legfájdalmasabb, Ha magad maradsz. Még rosszabb, ha nem vagy egyedül, Mégis a legmagányosabb ember az, ki a tükörben veled szemben ül.Tovább olvasom…
Dobban a szív, oly mostohán dobban, Még csillan a szikra, mely a szemedben ott van, Lebben a fátyol, a kő kövön koppan,Tovább olvasom…
Az én hallgatásom súlya, mint egy éhező üres gyomra, kinyújtott marokkal könyörög, semmivel zuhan a porba,Tovább olvasom…
Sokszor tanulok türelmesnek lenni, De hogyan is kell? Nem akar menni. Magamban csendben tízig számolok, S közben a fejemben mindent átfutok.Tovább olvasom…
Ha elmondhatnám, amit nem lehet... Megértenéd, amit most nem értesz… Hisz a szavaimat még nem érted… De félek, mire rájössz, késő lesz…Tovább olvasom…
Lelkem e földi burokban tűri sorsát, hálával fogadja a szeretet csodáit, Uram, pontosan tudom, bármit adsz, ha fáj, éget, az végül javamra válik,Tovább olvasom…
Két élet, mely néha láthatatlan, mégis a vonzalom oly határtalan felettük.Tovább olvasom…
Mikor nem jönnek ki számon a szavak, Akkor csakis az írás marad. Úgy érzem itt tudok önmagam lenni, Gondolataimat lassan felépíteni.Tovább olvasom…