Egy régi, díszes láda áll a szoba közepén, mint elfelejtett mondat a csend peremén. Indák kanyarognak fedelén, s oldalán, mint megfáradt emlékek az idő homlokán.Tovább olvasom…
Valami történt, valami elmúlt. A felejtés nem segít, lelkem támaszt nem nyújt.Tovább olvasom…
Ha tudtam volna, hogy a végén minden tönkremegy, akkor is akarnám, hogy velem kezdj. A történetet, nem én írom, csak visz magával.Tovább olvasom…
Katt! A lakat, kattan a záron, Újra kinyíljon hiába várom.. Sehol a kulcsa... Vagy én nem találom?Tovább olvasom…
Tenyerembe fogom arcodat, látom gyönyörű lelkedet, hullnak könnyeim, mint az őszi levelek.Tovább olvasom…
Amikor végig sétáltam a rózsák kertjében, A Nap felkelt a színes felhők között. Pillangók jártak táncot világról-világra, Visszaemlékeztem a múltamra.Tovább olvasom…
Az ablakban holdsugár időz. Por száll melegenTovább olvasom…
A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…