Elnézem most lassan öregedő kezem, és kérdezem: mi végre volt az életem? Az évek, mint a vízfolyás, rohantak, s az álmok, mint a füst, csak elsuhantak.Tovább olvasom…
Mi lett volna, ha olykor másképp lépek? Ha néhány kérdésre nem úgy felelek? Mint a Moirák tekerték életek fonalát, mi döntésekkel alakítjuk a magunk sorsát.Tovább olvasom…
Az ősz már csak egy emlék, betakarja a fagy, lágyan, finoman, mint egy átlátszó lepel. Úgy öleli magához fájó múltadat, szívedben őrzött sebeid.Tovább olvasom…
Üveglap a falon, hátán ezüsttel megmutatja ki voltál, mikor belenézel. Tekinteted a múlt képe,Tovább olvasom…
Ülj ide mellém, ülj ide kedves, Ki tudja meddig lehetek veled. Nézd e csodálatos látványt, Ahogy alkonyatkor a nap alászáll.Tovább olvasom…
Köd ül a fákon, az est leszáll, a hold olyan, mint repedt tükör. Szívemhez simul a sötét árny, és bennem dübörög az idő.Tovább olvasom…
Az idő a múltat lepergette, a jövőt homályba burkolja, keressük, hol a kristályablak róla, átnéznénk rajta mindketten.Tovább olvasom…
Nézem arcomat, mint egy könyv két lapja. Jobb felén múltam, bal jövőm tiszta lappal. Múltamban ezer fájó seb és szó karcolta lapjait, Mit lepergő könnyeim se tudtak tisztára mosni.Tovább olvasom…