Csendből szőtt ösvényem mellett zajos világ rohan, Én mégis tartom a ritmust, régiek bölcs nyugalmával. Nem hívom magamra a fényt, mégis rám talál, mert aki így őriz csendet, annak szava messzebbre száll.Tovább olvasom…
Hosszú éveken át kerestem, kutattam, ki lehetek én, hova visz az utam. Felnéztem az égre, a távoli jövőben, megláttam magam ölelő Fényedben.Tovább olvasom…
Tekintélyesen erőt sugárzón hever kényelmesen, ugyanakkor ugrásraTovább olvasom…
Van egy hely, ahol nem szól zaj a szó, Csak az idő lélegzik, halk és jó. A fák susognak, mint régi mesék, S a szív ott hallja, mit már más nem ért.Tovább olvasom…
Ragyog az ég a reggeli fényben, akár a gyémánt a szivárvány színekben, amikor átsüti a Nap,Tovább olvasom…
Puha fehér takaróként borult a hó a tájra. Hófehéren csillogott a hópihék ruhája. A sétányt megvilágította a csodálatos ódon lámpák fénye.Tovább olvasom…
Hó fedi a feszülő rohanást. Lélegzetem hideg csendbe sétál. S megáll bennem az idő – lehajtja fejét a jövő.Tovább olvasom…
A lombok már sárgulnak, Teraszon hűvös szél száll, De gondolatom a sorok között jár. Karosszékem puha kényelem,Tovább olvasom…