Mozdulatlan jövőm

Hó fedi a feszülő rohanást.
Lélegzetem hideg csendbe sétál.
S megáll bennem az idő –
lehajtja fejét a jövő.

Mert helyben lebeg most a jelen,
így lágyulnak lassan a sebek.
Hóba suttognak lépteim,
nem sietnek a gondolataim.

Bennem a szellő is megpihen.
A dermedt lámpafény szelíden,
lelkemre tiszta fényt lehel –
s felcsillan szívemen a dérlepel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.