Végtelen Csend

Puha fehér takaróként borult a hó a tájra.
Hófehéren csillogott a hópihék ruhája.
A sétányt megvilágította
a csodálatos ódon lámpák fénye.

A sűrű hóesésben vakítóan ragyogott a Hold.
Fénye visszatükröződött az égre.
Puha sálba burkolózva
elindultam az esti sétámra.
A csupasz fákat
lágyan átölelte a puha hótakaró.

Lábam alatt megcsikordult a hó.
Lépteim belesüppedtek a puha hóba.
A csend lepelként ráterült a parkra.
Arcomat végigsimítják
a lámpák fénye alatt táncoló hópihék.
Jó ez a végtelen csend és nyugalom, amit érzek.
Szeretem a hóesést, a téli esti sétákat.

Hozzászólások (1 darab)