Könnyedség égi lebegés, Csendes lágy rezzenés. A szorongás a felhőké már. Szomorúság a széllel száll.Tovább olvasom…
A lombok már sárgulnak, Teraszon hűvös szél száll, De gondolatom a sorok között jár. Karosszékem puha kényelem,Tovább olvasom…
Fehér palást borít mindent, hópárnák pihennek az ágakon, a világ lélegzete lassul, az idő térdre ereszkedik.Tovább olvasom…
A fenyők fehér pompában állnak, vállukon a csönd súlya pihen. Az ég nem kérdez, csak kitárul, kékje lassan belém költözik.Tovább olvasom…
Mi az, amit otthonunknak hívhatunk? Hol megpihenünk, és önmagunk vagyunk. Hol szeretettel várnak, megbecsülnek és melegséggel kínálnak.Tovább olvasom…
Midőn az éjszaka befedi fekete takarójával, s gondos anyaként kezével gyöngéden betakarja, álomtól elnehezült fáradt, égő szemét az ablakoknak,Tovább olvasom…
Nyugalom ül a vállamon, mint alkony a dombok fölött. Egyedül vagyok – mégis együtt az erdő neszével,Tovább olvasom…
Vágy lobbanása Lángnyelv tüzének izzása Szívedben, szívem Bennem szuszog ikersejtemTovább olvasom…