Még fülemben cseng nevetésed dallama, De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana. Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik, A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.Tovább olvasom…
Ma a csend beszélt helyettem, és minden zaj elcsendesedett. A gondolatok puhán ültek bennem, és hagyták, hogy csak lélegezzek nyugodtan.Tovább olvasom…
Egyensúlyom keresem az út mentén Egy apró szigeten Tenger hullámai lábamhoz érnek Villanások kísérnének.Tovább olvasom…
Mi az életemben az a csipet „só”, amelyből keveset adok magamnak. Még mindig az idő, ami oly kevés, az énidő, amit magamnak adhatok.Tovább olvasom…
Mondd, ki vagyok én, magam sem tudom. Egy erős nő, vagy egy sebzett kismadár?Tovább olvasom…
Sok-sok éve már annak, hogy üzenetet írtam egykor magamnak, kis dobozba tettem halkan, idő múlt, s elmerült a zajban.Tovább olvasom…