A kis doboz

Sok-sok éve már annak,
hogy üzenetet írtam egykor magamnak,
kis dobozba tettem halkan,
idő múlt, s elmerült a zajban.

Teltek az évek sorra,
ősz hajszál jutott minden napomra,
tettem-vettem, éltem csendben,
míg egyszer a kezembe vettem.

Sárguló papírt bontottam széjjel,
lélegzetem remegett a fénnyel,
a halvány lapon ott állt: tisztán —
Itt az idő! Készen állsz?

Könnyem hullt a felismerésre,
hiszen tudtam: vártam erre a fényre.
Eljött a pillanat — végre kimondhatom:
köszönöm Önmagamnak a bizalmat, az utamon.

Hozzászólások (4 darab)