A könny úgy születik, mint a fény a felhők peremén, Egy halk rezdülés, mely végigfut az arc szélén. Nem csupán a fájdalom, mely a szem sarkából útra kél, hanem a lélek zenéje, mely szavak nélkül beszél.Tovább olvasom…
Villan az elme, villan az agy, felébred benned az öntudat, kavarog benned a nagy zűrzavar, belül minden alvót felkavar.Tovább olvasom…
Életünk nem mindig örömtől áll, néha nehéznek tűnnek a napok. Felébredtünk, adjunk érte hálát, legyünk vidámak, boldogok.Tovább olvasom…
Női mivoltunkban él az erő, Mi vagyunk a nagy teremtő, Erőn felül teljesítünk, Több szerepet megtestesítünk,Tovább olvasom…
Örömből gödörbe, gödörből örömbe, őrült ölelésből, öldöklő ökölre. Vészjósló gondolatom csillapodik, forrongó dühöm alábbszáll,Tovább olvasom…
Sokfelé káosz a világban. Káosz a köbön... Máshol háború, szenvedés... Bennem meg öröm...? Szinte szégyellem magam... Ez talán közöny...?Tovább olvasom…
Halk sóhajjal kúszik a szél a föld izmos vállára, Meleg fuvallattal bújik a tél nagykabátjába. Kacér kéjjel simogatja a vén agg hideg testét, Csókot lehel zord arcára, megenyhítve a szívét.Tovább olvasom…
Hová szórjuk kincseinket? Kinek is kel? vagy kinek is kell? De kell-e egyáltalán?Tovább olvasom…