Az évszakok minden évben gyorsvonatként robognak, tegnap még a talpam alatt falevelek ropogtak. Pislogtam, és havat váltott a virágzó barackfa, aztán fuldokolni kezdtem a rengeteg kacatba' Amúgy a negyede olyan, amit nem én kértem, kényszerérzet miatt adták ünnepek jegyében. Most meg megy a hű, meg ha, hogy azt kell kerülgetni, mintha nem pofáztam volna el, hogy már nem tom hová tenniTovább olvasom…
Papírízű szavak, Mállnak, mint a húscafat. Néma koponya holtában szalad, Húzza a súly, mi rá szakadt.Tovább olvasom…
Mert most – nagyon úgy tűnhet –, az örök barátság is dohos levegőjű sekélyes lomtár, egyre durvább a szikár groteszk Valóság,Tovább olvasom…