Tavaszi nagytakarítás

Az évszakok minden évben gyorsvonatként robognak, tegnap még a talpam alatt falevelek ropogtak. Pislogtam, és havat váltott a virágzó barackfa, aztán fuldokolni kezdtem a rengeteg kacatba'

Amúgy a negyede olyan, amit nem én kértem, kényszerérzet miatt adták ünnepek jegyében. Most meg megy a hű, meg ha, hogy azt kell kerülgetni, mintha nem pofáztam volna el, hogy már nem tom hová tenni

Kinőtt göncök, régi tankönyv, meg papír egy rahedli, Nutella és pizzaszósz tartalmukat elfedi. Szegény fák, oly szép lehetett volna az életetek, de kivágtak mindőtöket, hogy én okosabb legyek.

Lyukas zokni, párja nincs meg, meg egy okosóra, mely májusnegyven delet mutat húsz tizennyolc óta. Por, pókháló felhő mögül előjön egy fénykép, rajta mintha betépve egy bagós prostit néznék

És mi ez a kabát? Csáré tiritarka, több tátongó lyuk, mint ahány zseb van rajta. Lóg belőle használt zsepi, meg a lakás kulcsa. Ám nem az fáj legjobban a képen látottakból, hanem az ember mellettem ott balról

Ahogy a képet meredten nézem, szinte röhög rajtam, hallom, látom, érzem. S közben magamtól a következőt kértem: ő hányadik barátom is volt, akinek valójában fabatkát sem értem?

Több hely van most a szobámban, s most már az is látszik, hogy a penészgomba foltokban éppen hol tanyázik. És nem csak az egykori ballagási tarisznyába' rohad több mint nyolc éve a hamuban sült pogácsa

Egyik helyen pókok, máshol hangyák vannak, harmadikon százlábúak fel alá szaladnak. Kemény munkám méregdrága végeredménye: festés, Frontin, rovarirtás
– Marhára megérte.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.