Gyötrődéseink holtvidékén – félő – , tán már csak saját árnyaink vesztegelnek élettelen, mintha láthatatlan szégyenérzet,Tovább olvasom…
A fény ma rátok hajol az égből, mint áldott csönd egy templomi zenéből. Szívetek összefonódik, mint két kéz, mely hűséget ígér – szelíden és mélyen.Tovább olvasom…
Kedves tekinteted átkarol, szíved lüktetése ölel, hozzád simuló szeretettel, emellek fel.Tovább olvasom…
Én még hiszem a szavak szépségét Mint fényhídat, melynek állsz a legvégén Aranyhíd, virágokkal díszített Szemed tükrében megszületnek remények.Tovább olvasom…
Mily nehéz résztvevő szívet találni, Ama nyomorúságos napjainkban. Amíg derült ég fénye ragyogtatja, Fölös számmal vannak barátaink is.Tovább olvasom…
Minden mosolyod új napfényt hozott. Minden szavad dallamot adott. Nem tudtam, mi ez az érzés, de bennem szólt, mint szép reménység.Tovább olvasom…
„Uram, ne vedd el tőlem még a dalt: gyógyító balzsamát szenvedő magamnak!” Ne záruljon be végleg a reménység ajtaja!Tovább olvasom…
A mogyorófa árnyékában, elmélkedő szívvel, kereslek hűségesen, csendes szelíd alázatban.Tovább olvasom…