Az éj peremén lassan felizzik a vörös Hold ragyogása, parázsló korongként lebeg a csillagok hangtalan udvarában, fényében ősi idők dobbanása árad a földi tájra, és a lélek csendes tengerén mély hullám indul útjára.Tovább olvasom…
A test emlékszik arra, amit a lélek már elengedett. Reggelenként ropogva ébredek, mintha csontjaim órák lennének,Tovább olvasom…
Mindig is voltam. Ha nem volt testem, akkor is voltam. Forma előtt, név előtt, lélegzet nélküli emlékezésként.Tovább olvasom…
Nem vagyunk mások, csak egy úton levés. Egy döntés,Tovább olvasom…
Olyan gyorsan zajlik minden, hogy a gondolatok már nem kérnek engedélyt. Felöltöd őket, mint idegen kabátokat, és mire észrevennéd,Tovább olvasom…
Nem csak az él, mit szemünk fénye ér, nem csak az szól, mit fülünk hangnak mér. Bennünk egy mélyebb, csendes tudás ég, mely túlmutat az anyag peremén.Tovább olvasom…
Nem a semmiből születik – csak annak látszik, minden már ott rezeg a csend alatt. Egy gondolat elég, és megmozdul a rend, az energia várta, hogy végre hívd.Tovább olvasom…