Nem tudom miért, de most azt érzem, itt a vége, nem lesz már sok minden, elfogy létem reggele. Elvékonyodtam, mint egy sokat használt anyag, adnék én még mindig, s nem érdekel, mi marad.Tovább olvasom…
Egyszerre az egész élet túl nagy teher, így hát esztendőnként hordjuk el… Nyűjük el, mint koszlott ruhát, míg a jó Isten újabbat nem ád…Tovább olvasom…
Oly fáradt a kéz, mely sok éve tartja a súlyt.Tovább olvasom…
Egy kézfogásban ott van a bizalom, átok ült ebben az egyezségben. Mint kígyó körbefont örökre, kamatos kamat íze a kezemben.Tovább olvasom…
Lakat alatt nyomaszt a súly, mázsás a teher, Még a néma csend is fullasztóan nehéz levegőt lehel, Még súlytalan lebeg testünkben a megfagyott vér,Tovább olvasom…
A nő maga az erő, Ösztönösen felemelő. A nő egy esszencia, Varázslatos az illata.Tovább olvasom…
Mindenkinek vannak titkai, ki a Földön él. Néma a száj, a csend sem beszél.Tovább olvasom…
Az esőben sétálva bőrig ázva, tudom Lépteim nyugodtak, eltűnik lábnyomom. Elmossa a víz, rólam is lemossa a terhet, Azt, ami évek óta engem csak kerget.Tovább olvasom…