Hó fedi a feszülő rohanást. Lélegzetem hideg csendbe sétál. S megáll bennem az idő – lehajtja fejét a jövő.Tovább olvasom…
Utca kövén öregember, sírdogálva, szólni nem mer. Éhes, szomjas napok óta, e világban kivert kutya.Tovább olvasom…
Hó alatt a táj most mélyen alszik, cinege trillája finoman hallatszik. Tél ölelésében szelíden ring a táj, s hópelyhek táncolnak a szél karján.Tovább olvasom…
Csönd ül a télben, hópelyhek szálnak, mintha az égből béke hullna rád. S az ünnep fénye halkan arra hívna: tedd le a terhet, éld meg a csodát!Tovább olvasom…
Ablak üvegén párát lehel a hideg messze szállt a nyár.Tovább olvasom…
Halkan hull a hó a csendes téli tájon, Fehér paplan ül a fákon, háztetőn, a tájon. Gyerekzsivaj ébred, csilingel a kacaj, A tél varázsol, a világ ma örül.Tovább olvasom…
Már csak egy nap, és fordul a Nap, és lesz majd világos, egyre világosabb. Azt sem bánom, hogy még csak megyünk a télbe,Tovább olvasom…
Odatartani arcod a napfénynek, esélyt adni egy új életerőnek, míg körös-körül a fák gallyaira a makacs tél zord napjairaTovább olvasom…