Fagyba zárt rózsa-szívem, jégvilágban állok. Nem mozdulok – bennem reszket régen sírt virágom.Tovább olvasom…
Kis kertemben, napsütéses januárban, kinyílott a hóvirág.Tovább olvasom…
Szolid érzelemmel siklik szerelmünk, téléji hónyomon. Dermesztő szél üvegfalat feszít, leheletfolt gubbaszt az ablakon.Tovább olvasom…
1. Szikrázó csönd lett, hópelyhek tánca csillan a fenyők árnyán.Tovább olvasom…
Ködben úszik erdőcske minden fája, az őszi esők levét most szitálja. Vidám madárdal helyett rövid csivit; mind azt csippantják: – Ne menj most arra! – Csitt!Tovább olvasom…
Esnek a fehér hópelyhek, békésen szépségükkel lefednek mindent. Bár szenvedő szívemet is behavaznák, s a bánatot benne örökre betakarnák.Tovább olvasom…
Isten angyalai lapáttal hintik, terítik a csendet paplanként a havas tél esti tájra, mely konokul meglapul.Tovább olvasom…
Nagypelyhekben hull a hó. Talán ez lesz Holle anyó szorgos lányának utolsó munkanapja.Tovább olvasom…