Az erdőcske őszi ködben

Ködben úszik erdőcske minden fája,
az őszi esők levét most szitálja.
Vidám madárdal helyett rövid csivit;
mind azt csippantják: – Ne menj most arra! – Csitt!

Az idő nyirka bőröd alá kúszik,
aki most ott időzik, mind átfázik,
és aztán a szoba mélyén éghet lázban,
madárdalt csak néha hall ablakában.

Reméljük, az ősz sem lesz mindig ilyen,
pihen még az erdőcske verőfényben,
ruhája még csak ezután változik,
amint sárgába, vörösbe mártózik.

Napsütés járja át még a vidéket,
mielőtt téli fagyok beköszönnek,
majd még leveti színpompás ruháját,
fehér paplan alá takarja álmát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.