Az élet viharos vonulatában most épp egyedül vagyok. A félhomályban csak a csend ölel már. Teremtőm, most hozzád fordulok,Tovább olvasom…
Hála ring bennem, mint hajnal a dombok fölött, arany szálakkal érkezik hozzám, megsimítja a vállamat.Tovább olvasom…
Midőn az éjszaka befedi fekete takarójával, s gondos anyaként kezével gyöngéden betakarja, álomtól elnehezült fáradt, égő szemét az ablakoknak,Tovább olvasom…
Női mivoltunkban él az erő, Mi vagyunk a nagy teremtő, Erőn felül teljesítünk, Több szerepet megtestesítünk,Tovább olvasom…
Ott ahol a fák az égig magasodnak, a hegyek orma mögül álmosan kibújt bárány felhő takarójából a Nap. A szurdok ölelésében sietve futó folyó,Tovább olvasom…
Potyognak a kövek a koronából Valaha ez a korona épp hogy egyben volt. De kellett egy hiú és öregedő királynő, aki szeretőjével elkezdte a világot kirabolni.Tovább olvasom…
Bánt egy érzés visszatérő kellemetlen vendégként vajon hány ember rója az utcákat mostTovább olvasom…