Még él az akarat

Bánt egy érzés visszatérő
kellemetlen vendégként
vajon hány ember
rója az utcákat most
ebben a ködös decemberi estében
mert csak megy
és nincs hova
fázva reszketős gyomorral
hány gyermek fekszik le
vacsora nélkül
a hideg szobába
érzik e kín ott
ahol meleg van
és terített asztal
felemeljük e szavunkat
karunkat
tenni akarunk e
vagy csak hallgatunk
a tehetetlenségünk mögött
ér e szánó szavunk
valahol is halló füleket
időderes fejemet
húzza a nincstelenség súlya
bűn mardos belül
hát szólalnom kell
akár ha halkan is
teremtőm te kértél rá
s én a jó fiad megteszem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.