Mikor születésem napját ünnepeltem, megálltam a Tisza partján egy percre. Lágyan hömpölygött az öreg folyó,Tovább olvasom…
Bőrömbe zárt, széllel bélelt univerzumom titkait ámítón sejteni véled. Társas magányban napjainkTovább olvasom…
Egy éve már, talán több is, Hogy lelkem teljesen bezárt és titkot őriz. Lakat alá került és bezárt, A titkok mély óceánjává vált.Tovább olvasom…
Egy rozsdás lakat jelzi, míly rég óta szívem rejtekében titok van elzárva. Biztonságban őrzi, de most talán rést hagyva szívemhez bejut a fény.Tovább olvasom…
Lakat alatt őrzöm Szívembe zártam Titkos kis szegletét Kulcsra fordítottam.Tovább olvasom…
A lakat több mint rozsdás vas a kapun, nem csupán zár, hanem határvonal, amely elválaszt kintet és bentet, láthatót és rejtettet, kimondhatót és titkot.Tovább olvasom…
Mert titkon már önmagunkba növesztjük a megfelelési kényszereket, kisebbrendűségi komplexusaink parazita-rákfenéjét burjánozva,Tovább olvasom…
Katt! A lakat, kattan a záron, Újra kinyíljon hiába várom.. Sehol a kulcsa... Vagy én nem találom?Tovább olvasom…