Este a Tiszán

Mikor születésem napját ünnepeltem,
megálltam a Tisza partján egy percre.

Lágyan hömpölygött az öreg folyó,
nem volt mohó, csak lassan imbolygó.

Resten szürkült bele a mélázó estébe,
alig ráncolódott pár apró fodor a tetejére.

Partján néhány sárga lámpa gyúlt.
– Mily gyönyörűség! – Lelkem belesajdult…

Reszketegen figyeltek a parti fák,
beleborzongó áhítatom meglátták.

Ágaikat mozdulatlanságba dermesztve,
ámultak, hogy valaki a titkukat kileste.

Csak egy derék nyírfa, mert kihajolni,
a  kékes-szürke vízbe beleszagolni.

Talán mert minden történetét ismeri
s most keresi szőkeségét hol rejtegeti?

Reméljük majd az éjek leple alatt kideríti
és a nyár hevében nekünk is kifecsegi.

Hozzászólások (1 darab)