Az Úr Aranyszálat adott, A Magyarnép kezeibe, S megtartja a maradékot, Bizonyságba vezetve.Tovább olvasom…
Te csak mentél egyre messzebb Nem számított, hogy a szívem sebzett Hatalmas űrként bolyong egyedül Néha a szív is magányba menekül.Tovább olvasom…
Tisztán, fényesen ragyog, Oly fenséges, magasztos. Aki előtte megáll, Lelkét e fény járja át.Tovább olvasom…
Föld, a mi otthonunk kicsi, kék gömb az űrben a végtelen sötétben kering, Nap élteti fényével, melegével.Tovább olvasom…
Olyan ez, mint egy délibáb, A találkozás pillanata – csak egy rakoncátlan délibáb, Mely az utolsó percben mindig továbbszökik, S fájdalmat, néma űrt hagy maga után.Tovább olvasom…
Hold sötétvörös színt ölt, a Föld légköre átölelné őt, mint egy titokzatos szitakötő, megtöri az égi tükröt.Tovább olvasom…