Hold
Gyólay Karolina
Hold sötétvörös színt ölt,
a Föld légköre átölelné őt,
mint egy titokzatos szitakötő,
megtöri az égi tükröt.
Napfény vörös ruhájába
öltözteti a Hold testét,
a sötétség szelídségre vált,
halk léptekkel érkező éjszakában.
Csillagok suttogva csodálják
kitölti az űrt csillogó csodája,
vágyak és álmok keringenek,
pillanat édes mámorában.
Az ég mohón, kíváncsian figyel,
az árnyak színes táncot lejtenek,
aurája színes fényben fürödve,
a távolság elmosódik hirtelen.
Minden lélegzetvétel történet,
sötétvörös színben kincse,
fénysugárban a teli Hold
Íriszemben lelkem mélyéig ragyog.
a Föld légköre átölelné őt,
mint egy titokzatos szitakötő,
megtöri az égi tükröt.
Napfény vörös ruhájába
öltözteti a Hold testét,
a sötétség szelídségre vált,
halk léptekkel érkező éjszakában.
Csillagok suttogva csodálják
kitölti az űrt csillogó csodája,
vágyak és álmok keringenek,
pillanat édes mámorában.
Az ég mohón, kíváncsian figyel,
az árnyak színes táncot lejtenek,
aurája színes fényben fürödve,
a távolság elmosódik hirtelen.
Minden lélegzetvétel történet,
sötétvörös színben kincse,
fénysugárban a teli Hold
Íriszemben lelkem mélyéig ragyog.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Élet témájú versek közül: